125 éve született Horváth József a soproni zeneiskola igazgatója

125 éve született Horváth József zenész, zenetanár, karnagy, hegedűművész, a soproni zeneiskola igazgatója.

1900. március 19-én született Szombathelyen. Családja 1905-ben Pécsre költözött, ahol édesapja a Hammerli gépgyár művezetője. Középiskolai tanulmányait is itt végezte, érettségi után azonnal bevonult katonának, majd 1919-től a budapesti Zeneakadémiára járt, ahol a 4 évfolyamot 3 év alatt végezte el, utána az Operaház zenekarában helyezkedett el hegedűsként. Munkája mellett Weiner Leótól tanult zeneszerzést.

1925. szeptember 1-étől tanított a soproni „Államilag Engedélyezett Zeneiskolában”, 1930 szeptemberétől pedig az igazgatója lett. Az első világháborút követő visszaesés után, Horváth munkásságával párhuzamosan fellendült az 1829-ben megalapított városi Zeneegyesület élete, kiváló képességű zenészekkel bővül a zenekar és a zeneiskola.

Horváth József felesége Dessewffy Izabella, „Sopron csalogánya”, a kiváló operaénekes 1926-ban feladta operaházi karrierjét és vállalta a soproni zeneiskola énekszakának vezetését. Házasságukból két gyermek született, Róbert és leányuk Dessewffy-Horváth Marietta hegedűművész és –tanár, író, szobrász.

Első nagyszabású zenekari művét „Simfonia vernaica” címen 1927-ben mutatta be a Zeneegyesület. Az egyesület 1929-ben felveszi Liszt Ferenc nevét, majd 1930-tól nyugdíjazásáig Horváth lesz a zenekar és a közel 100 fős vegyeskar elhivatott karnagya. Augusztinovicz Elemér írja sikereiről: „Lassú, de szívós és következetes munkával … a város zenekedvelő közönségét úgyszólván meghódítva, pezsgő zenei életet teremtett Sopronban. Olyan műveket adott elő, mint Bach Máté passiója (1941), Haydn Évszakok (1943) című műve; vendégművészei között voltak a budapesti művévszi élet olyan kiválóságai, mint Báthy Anna, Zathureczky Ede, Basilides Mária, Fischer Annie, stb.” A harmincas években már a rádió is közvetített hangversenyeket a soproniak előadásában Horváth vezényletével – saját, Gárdonyi és Kárpáti szerzeményeit. A nem hivatásos zenészekből és énekesekből álló együttesek elnyerik a szakma elismerését.

A második világháború súlyos károkat okozott a zenekar és a zeneiskola életében is, épületét lebombázták (eleinte a tanárok a saját lakásukon tanítottak), mégis a háború után hamarosan újraindult a tanítás és a zenekar vasárnaponként (kamara) hangversenyt ad a Városi moziban. 1946. szeptember 29-én rendezték első igazi nagy hangversenyüket, 1950 áprilisában pedig az Országos Bach versenyen hat díjat nyertek a növendékek. Innentől kezdve rohamosan emelkedett a zeneiskola növendékeinek száma, míg 1940-41-ben 285 tanuló iratkozott be, számuk az 1950-51-es tanévre elérte a 860-870 főt.

Horváth József több, mint 300 koncerten vezényelte zenekarát, nyugdíjazása előtti utolsó hangversenyén, 1964-ben, Fischer Annie Beethoven G-dúr zongoraversenyét játssza. 1955-1971 között részt vett a Soproni Szemle Szerkesztő Bizottságának munkájában.

1979. december 19-én hunyt el, a Szent Mihály-temetőben nyugszik felesége mellett.

Munkásságát 1971-ben Lackner Kristóf érdemrenddel, 1973-ban Pro Urbe-díjjal ismerték el. Halálának tizedik évfordulóján emléktáblát avattak tiszteletére a művelődési központban, melyet később áthelyeztek a zeneiskola Szélmalom utcai új épületének bejáratához. A zenész arcmását ábrázoló dombormű leánya, Horváth Marietta alkotása.

Irodalom:

Augusztinovicz Elemér: Horváth József (1900-1979). Soproni szemle, 1980. XXXIV. évf. 1. szám, p. 83-85.

Dessewffy-Horváth Marietta: Régi jó soproniak, érdekes emberek, történetek. Kiadja Perkovátz Tamás, Sopron, 2002.

Nagy Alpár: 175 év a soproni zeneoktatás

Nagy Márta: Csodákkal teli iskolatörténet. Kisalföld, 2014. 69. évf. 290. sz. december 13.

Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2002. Budapest: Quint Reklámügynökség, 2002. p. 162-163.

Internet:

https://www.sopronmedia.hu/cikkek/fejezetek-varosunk-egy-kivalo-intezmenye-a-zeneiskola-tortenetebol (letöltés: 2025. 02. 28.)

https://sopronanno.hu/bejegyzes/horvath-jozsef-1900-1979